2015.12.04. 10:19, Daena
Tegnap elmentünk párommal randizni - végre.
Olyan jól elbeszélgettünk, mint még a kapcsolatunk elején. Rettenetesen élveztem! Utána bevásároltunk a tacskóba szokásos jó hangulatba. Akartam venni 2016-os naptárt magamnak, de egy darabot se találtam jellemzően... Zsonglőrködtünk a kuponokkal, mert az vicces, és 5000ft-ot meg is spóroltunk. Hazaérve aztán jött a közös kép készítés lányunkkal. Párom vett magának a forgalmihoz tokot. Megmutatta Hellnek - nagy hiba volt, mert vagy 1,5 órán át nem lehetett tőle elszedni.
Este elkapott a kreativitás, és az apámtól hozott két nagy kétszemélyes takaróhuzatból varrtam két egyszemélyest, meg párna huzatot is.
Páromnak is nagyon tetszett. Teljesen vicces volt, hogy az utolsó arasznyi varrásom fölött ott állt após is meg mamám is, annyira érdekelte őket milyen lesz teljesen kész állapotában.
Mondjuk a színe... magenta és fekete-fehér. Nem az esetem, de örülök neki, hogy csináltam végre valami látványosat.
Day 2: Kép a kézírásodról
Ugye kihagytam az első napot, mert nem hiszem, hogy az iskola téma számomra már releváns lenne.
Hirtelen ezt találtam - ez akadt a kezem ügyébe. A kis fekete könyvem, amiből anno tanultam - de ez egy másik történet. Pont mondtam Aulunának, hogy vicces, hogy pont ezt az írást sikerült elkapnom, amikor témába került köztünk később.
Nos, végülis szó-szó ez a kapkodó írásom.
Day 3: Ért-e már valaha olyan esemény, amikor pozitívan csalódtál önmagadban?
Ezzel is elmaradtam, mert már itt tartok, de bepótolom.
Épp alig egy hónapja történt, hogy párom viccesnek találta, hogy miután kézzel lecsapott vagy félszáz legyet a házban (őszre való tekintettel az összes ide jött be a szellőztetés után.....), a döglött legyes kezével megfog engem.
Ugye az enyhén nyílt titok, hogy benyúlnék 10x egy kobra szájába, hogy kipiszkáljak a foga mögül valamit, minthogy egy döglött bogárhoz hozzá érjek kisujjal, kesztyűbe. Ez valami elmebeteg fóbia nálam, ami sok régi traumának köszönhetően alakult ki (tényfeltárásban kiderült, hogy ezt is jóanyámnak köszönhetem...). Szóval párom - amúgy egyébként full tiszta kézzel, de a halál "szagát" magával hordozva közelített felém két kézzel, én meg bepánikoltam, és sokkot kaptam. Lányom ott ette az ágyon az egyik játékát éppen mit sem sejtve, és bennem valami irdatlan anyai ösztön ébredt fel, mert azon felül, hogy szabályosan remegtem, és alig kaptam levegőt megfogtam a kislányomat, megöleltem, és kb. tökéletes védő pozícióba dermedtem fölötte, hogy el ne érje az a szörnyűség, ami párom kezén volt - láthatatlanul. Konkrétan már zokogtam, még a kicsi is átvette a stresszem, és úgy kapaszkodott belém, mintha attól félne, hogy a világ megnyílik alattunk, és ő elveszít. Párom mondjuk a zokogógörcsömig azt hitte, hogy csak poénkodok. Utána kirohant kezet mosni, hogy immár tisztán megnyugtasson. Sikerült is neki, de nem volt könnyű.
Szóval ebből az egészből a pozitív vonzat az volt, hogy minden rettegésemet le bírom győzni, hogy megvédjem a kislányom, pedig nem hittem volna.
AJÁNLOM AZ OLDALT
