Tegnap elmentünk párommal randizni - végre. 
 Olyan jól elbeszélgettünk, mint még a kapcsolatunk elején. Rettenetesen élveztem! Utána bevásároltunk a tacskóba szokásos jó hangulatba. Akartam venni 2016-os naptárt magamnak, de egy darabot se találtam jellemzően... Zsonglőrködtünk a kuponokkal, mert az vicces, és 5000ft-ot meg is spóroltunk. Hazaérve aztán jött a közös kép készítés lányunkkal. Párom vett magának a forgalmihoz tokot. Megmutatta Hellnek - nagy hiba volt, mert vagy 1,5 órán át nem lehetett tőle elszedni. 

Este elkapott a kreativitás, és az apámtól hozott két nagy kétszemélyes takaróhuzatból varrtam két egyszemélyest, meg párna huzatot is. 

 Páromnak is nagyon tetszett. Teljesen vicces volt, hogy az utolsó arasznyi varrásom fölött ott állt após is meg mamám is, annyira érdekelte őket milyen lesz teljesen kész állapotában. 
Mondjuk a színe... magenta és fekete-fehér. Nem az esetem, de örülök neki, hogy csináltam végre valami látványosat. 

Day 2: Kép a kézírásodról

Ugye kihagytam az első napot, mert nem hiszem, hogy az iskola téma számomra már releváns lenne. 

Hirtelen ezt találtam - ez akadt a kezem ügyébe. A kis fekete könyvem, amiből anno tanultam - de ez egy másik történet. Pont mondtam Aulunának, hogy vicces, hogy pont ezt az írást sikerült elkapnom, amikor témába került köztünk később. 
Nos, végülis szó-szó ez a kapkodó írásom. 

Day 3: Ért-e már valaha olyan esemény, amikor pozitívan csalódtál önmagadban?
 

Ezzel is elmaradtam, mert már itt tartok, de bepótolom. 

 A hónap elején már teljesen beteg lettem. Sajnos a megfázás átváltott némi tüdőbajjá, szóval jó egy hétig csak maszkban lehettem Heléna mellett. Így is "elkapta" annyira, hogy egy ideig ő is köhögjön, de semmi vészes. 
 Lelkileg elég megterhelő volt ez az időszak. Sajnos már nem tudtam szemet hunyni a jövőkép előtt, hogy párom szilveszter éjjel dolgozni fog. Elég nehéz megemészteni, hogy tavaly karácsony szent estét vette el a munkahelye, most pedig a szilveszterünket. Nem is szeretnék újra belegondolni, mert csak felmegy a pulzusom, és meg akarok valakit verni. 
 Exemmel is csak a gond volt ebben a hónapban. Még elég sok pénzzel tartozik nekem, amiknek az utalása úgy két hónapja megszűnt. Ez dominó effektusba sodorta a mi pénzügyeinket is mélyebb pontra. Nem menthetetlen, de komolyan agyvérzést kapok, hogy még több mint 1évvel az elhagyása után is csak bajt okoz... Néha elgondolkodtam rajta, hogy mit tennék, ha egy napon megjelenne a házunk előtt, és azt mondaná szeret, menjek vissza hozzá, és megváltozik. Hát konkrétan az összes lehetőség tartalmazta a képen röhögöm, rávágom az ajtót, és a soha többé egyvelegét - különböző sorrendben. Mint kiderült egy ideje van egy új barátnője, akit kb. hasonló módon használ ki, mint anno engem. Ő már idősebb nálam, gyógyszerész. Szép élete lehetett volna. Először reménykedtem benne, hogy vele másmilyen lesz - tanul a hibáiból, de pont egy pénz utalás alkalmával történt, hogy mondta, hogy egy kevesebb összeget tud nekem utalni még aznap. Nem érkezett meg, és ezt szóvá is tettem. Ő pedig kitért rá, hogy azért, mert az a lusta r.banc b.szta bevonszolni a ványadt valagát, hogy befizesse - ezt konkrétan így mondta. Meg azt is, hogy biztos költekezni akart a fizetéséből, nem tudja mit képzel magáról.... Döbbenetes, hogy ez a dög megint talált magának valakit, akit tönkre tehet. DE! Annyit megtanultam már, hogy ez már nem az én dolgom. Nekem itt a kislányom és a párom. 
 A hónap ezen felül viszonylag eseménytelenül telt. Sokszor lettem iszonyatosan demotiváló, de az élet sosem cukormázas túl hosszú ideig. Hálás vagyok, hogy élek, és hogy viszonylag jól tartom magam. Hálás vagyok azért, hogy a párommal viszonylag minden rendben van, és ami nincs is rendben, az a stressz vagy a folytonos hosszú együttélés számlájára írható. Kijelenthetem, hogy még mindig ugyanannyira, és rajongásig szeretem az én pöttyös vörös hercegem. 

Meghoztam a novemberi kedvenc fotó válogatásomat is a FotóBlogba