Hogyan is köszönhetnék be? 

A sziasztokhoz túl régen mentem el, az üdvözöllekhez viszont túl közeli a búcsú pillanata. A legegyszerűbb mégis azthiszem az lesz, ha újra megismerjük egymást. Az emberek változnak, ahogy változik minden. Nem garantálom, hogy ugyanaz az ember lennék, aki elkezdte ezt a blogot  2014.08.26. 15:54-perckor. Akkor még másik lapon, más szemlélettel. 

 

A korábbi blogbejegyzéseket az Archívumban tudod megtekinteni

 

 Csak egy türelmetlen, kávé és cigaretta mániás, önmagát állandóan véletlenül túlterhelő érzelmi analfabéta voltam. Most leginkább türelmes, kávémániás, önmagát állandóan tudatosan túlterhelő, hihetetlenül szabadszájú friss anyukának jellemezném magam. Igen. Azthiszem ez a legnagyobb változás az életemben, a lányom Heléna. Megtanított érezni, és ha már érzek, akkor rengeteget - nem megszokott módon. A szeretet felismerése és elfogadása még mindig hatalmas feladat számomra. Anyaságom teljében mérhetetlenül tanulékonnyá váltam - ha a régi szint nem lett volna elég. Most Helltől tanulok. Azt, hogyan kell nevetni, hogyan kell szórakozni, és leginkább: hogyan kell élni. 
 Boldog vagyok? Sajnálom, de erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Az évek során megélt érzelmi traumák hatására, ha épp sikerül is valamit éreznem, nem nagyon ismerem fel. És hogy megnevezzem? Az lehetetlen. 
 Valaha nagy ember akartam lenni. Karrierista és gazdag. Az önismeretem fejlesztésével ismertem meg másokat. Hiszem, hogy ismerem magam! Csak túl kell lépnem önmagamon.