Köszönöm ismételten a türelmeteket! 

Tegnapi napon érkeztem volna már bloggal, de közbe jött egy kis zűr - amiről  lentebb mesélek. Nah de nézzük vázlatosan a dolgokat. Visszafelé haladva.

Szerda 

- Beléptem a felelősségteljes felnőttek világába, mert részt vettem egy ingyenes melanoma szűrésen. Nem találtak semmit szerencsére, de kaptam ingyenes termékmintákat :D

- Egy régi ismerősöm írt rám facebookon, hogy nagy a baj, és kellene a segítségem. Márciusban volt egy abortusza. Tabletta mellett esett teherbe, és a srác még úgy érezte nem kész az apaságra. Megtörtént, ám most újra teherbe esett - szintén tabletta mellett, és a srác még mindig nem akarja a gyereket, ő viszont szeretné. A srác megfenyegette, hogy elhagyja ha megtartja a babát, meghogy ezzel tönkreteszi az életét a karrierjét (Az Irie Maffiában zenész a csávó). 
Nem tudom, hogy mennyire voltam "bölcs", de azt javasoltam, hogy ne a pasi döntse ezt el, hanem a lány, mert ő az anyja. Egy ponton sikerült keményen be is szólnom, amikor valamilyen szinten a lány elkezdte vádolni a kicsit. Megmondtam neki, hogy nem a gyerek tehet róla. Nem kérte az életet, csak kapta, ráadásul olyan sz.r helyzetben van, hogy az élete két élet és döntésképtelen ember kezében van, akik bele sem gondolnak önsajnálatukba, hogy egy 11hetes babáról van szó, nem egy pattanásról. 

Egyébként nem változott a véleményem. Úgy gondolom, ha valaki okkal nem tud vállalni egy gyereket, annak megoldás az abortusz, de az számomra nem tűnik elfogadható oknak, hogy azért vegye el valaki is a gyereke életét, mert a párja megfenyegeti, hogy akkor egész életébe depressziós lesz. Főleg úgy nem, ha az adott anya szeretné a kicsit megtartani, és fel is tudná nevelni, akár egyedül is. 

Most úgy tűnik, hogy hatott a józan ész, és a beszólásom, és megtartja. Legalábbis már vizualizálta a fejébe, ahogy ő fogalmazott idézem: "Igazabol kizartnak tartom h hagyjam magam. Az en babamat nem ijesztgetik tagito palcaval. Meg rugdos tok nyugodtan, es kiszippantjak darabokban... A faszt... Meg egyszer nem."

Kedd

- A mai napot nagytakarításnak szenteltük. Rendbe tettük az udvart, illetve megvolt a szokásos heti felmosás, konyha pucolás stb. :) Élveztem, jót tett a munka. 

Hétfő 

- Korán keltünk. Nézeteim szerint túl korán, mert 6órakor már a gyereket pelenkáztam javában, holott fél hét előtt már ő se szeret felkelni. Viszonylag zökkenőmentesen sikerült kipakolnunk mindent ami kell a kocsiba. Nagy tapsot érdemlünk, mert semmit nem hagytunk otthon. Én ahogy voltam -  a la nature - pattantam be az autóba, jó kócosan, smink nélkül semmi extra. Mondom az autóba úgyis lefolyik rólam. Főleg, hogy rákényszerültem a hosszú nadrágra, mert egyrészt világosba nem mertem nekiindulni (elfogyott a havi adag fogamzásgátlóm....), a fekete rövid nadrágomat meg az atya úristennek se találtam. Így maradtam a lila farmernél - lila felsővel. 
Szó-szó a GPS-t azért találták fel, hogy az önbizalommal teli utazókat elvigye a susnyásba kirándulni. Nem elég, hogy egy logikátlanul hosszú útra akart minket vinni - de észleletük és módosítottuk - de még az autópályán is visszafordított a cél előtt... Nah de Hell élvezte. Aludt végig szinte, amikor meg nem, akkor a biztonsági övet akarta megenni - nem sok sikerrel. 
Amikor odaértünk a szülővárosomba bevallom már hevesebben dobogott a szívem. Könny is elborította a szemeimet, de az annak volt köszönhető, hogy szemen szúrtam magam a szemceruzámmal, mert a kocsiba kaptam magam ugye össze. 
Apámékhoz beérve az első, amit felfedeztem(tünk), hogy tovább bővítették a házat egy beépített terasszal. Kishugom bemutatta nekem a két kígyóját (Mike és Léna), mondta, hogyha nem félek, akkor fogjam meg őket. Fél a halál a kígyóktól, meg hideg is volt a bőre, szóval nagyon élveztem az élő "klímát". Hell is megtapogatta. Szerintem ha hagyjuk kibontakozni megkóstolja. 
Apám kb. le se akarta tenni Helénát. Megmutatta neki az egész házat, sétálgatott vele, magyarázott neki, én meg olyan stresszbe voltam, hogy a kezébe van a kislányom, hogy közel voltam a berobbanáshoz. Kb. egy doboz cigit szívtam el egy lendülettel. Nagyon zavart, hogy elvesztettem az uralmat és percekig nem láttam a lányom. Végül, amikor apám nem hagyta enni a kicsit, kivettem a kezéből, és a fejéhez vágtam, hogy én szültem, az én lányom. Ám megszédültem, és ugyanazzal a lendülettel páromnak adtam. Mindenki jót nevetett ezen - velük nevettem én is. Mármint hogy elkérem, hogy az én lányom, én meg lepasszolom lendületből az apjának. Csak azt nem tudta senki, hogy miért, de úgy döntöttem nem is tartozik rájuk.
Dél körül értünk oda, és négy óra körül jöttünk el. Hellt végig molesztálták. Hugom sikongatott mint egy debil, fel-alá rohangászott, naná, hogy sokkot kapott a kicsi. Én meg a belső pánikomtól sokkot kaptam kb. szóval mint anya ezesetben megbuktam, mert nem tudtam megvédeni. Sebaj, kiheveri. Gyanúsan legközelebb meg már el is fogja tudni mondani, hogy hagyják békén, mire én oda megyek újra.
Búcsúzáskor kaptam apámtól egy kis pénzt. Valahogy úgy tűnt - mint mindig, hogy fizetett szolgáltatás nyújtok azzal, hogy nem verem ki a hepajt.
Lett egyébként egy pozitív része is ennek a történetnek: Megszereztem a családi felvételeinket VHS-en.. már csak digitalizálnom kell, vissza nézni, aztán valószínűleg olyan elemi düh fog felszabadulni bennem a családom irányába, hogy túl is lépek az "agybajon".

- Haza úton Hell végig vigyorgott. Ahányszor hátranéztem teli arcocskával vigyorgott csak nekem,  mintha mérhetetlenül hálás lett volna érte, hogy hazahoztuk. Este rémálmai voltak, pedig ilyen még nem volt. Dobálta magát, és sírt alvás közbe. Mindez tartott addig, amíg fel nem vettem. Kinyitotta a szemecskéjét, megpróbálkozott egy bágyadt mosollyal, és a karomban aludt el újra. Azóta nem is jelentkezett ez a jelenség.