A mai nap "csodálatosan" indult. 
Párom reggel jött haza a munkából, és ilyenkorra mindig beállítok egy ébresztő-órát, hogy egyrészt ébren várjam szerelmem teljében, másrészt meg, hogy az előző este összehozott káoszt megszüntessem a szobába, erre ma átaludtam a csengést. 

Szó-szó délelőtt megpróbáltunk aludni, de Hell nem volt rá képes, így mi sem. Amíg át nem vittem nagyim szobájába. Neki megvan hozzá a skilles türelme, ami nekünk is megvan, csak míg nagyim átalussza az éjszakát, addig mi nem feltétlenül tudjuk összehozni ilyen-olyan okokból (még sosem volt éjjel a lánnyal gond le is kopogom kop-kop-kop). Szóval most szegényem nem képes a 160ml-nyi kajcsit megenni egy lendülettel, ellenben 2óra alatt kb. bele lehet szuszakolni kortyonként. Aztán alszik fél órát, és ennyi volt, kezdődik előről. Még így is lehet egyébként bírni, csak többet kell vele játszani - amit én bevallom élvezek. :D Imádom amikor vigyorog rám mint a tejbetök. 

Az istenek találmánya a hajszárító. Hell a hajszárító hangjától tökéletesen hipnotikus állapotba kerül, így az esti fürdés utáni altatás velejárója lett a hajszárító hang. Először még a nyomorult Philips hajszárítóm volt a szekrény és a kiságy közé beékelve, és had szóljon, de találtunk költséghatékonyabb megoldást a világ bölcs szülőitől: Avagy a youtube-on fellelhető "végtelenített" majdnem 1-2órás hajszárító hangokat. Fehér zaj a köbön, még én is bebódulok tőle. Nah szóval ezt telefonon beindítjuk, és jöhet az altatás. 

Ma végre megérkezett az órám, amit nagyimtól kaptam névnapomra. 
Imádom, mert egyrészt nekem mindig időre van szükségem (ezügyben kaptam már egy Harry Potterből ismert időnyerő "készüléket"), másrészt meg nekem valahogy a felnőttléttel van összefüggésben az óra. Világ életembe azt láttam, hogy a felnőtt, komoly nőknek ott csillog az óra a kezén. Mostmár nekem is van. 

Ő lenne az, kőkemény 1.300FT volt. 

Tegnap voltam még itt a faluban ingyenes ruhaosztáson. Ez olyan, mint a turkáló, csak itt a rendelők előtti folyósó szélére van felhalmozva a ruha, és nem kell utána fizetni. Találtam 1-2 jó darabot. 
Egy szinten azért motozott bennem a büszkeség, hogy azért ennyire veszettül csóró nem vagyok, másrészt meg arra gondoltam, hogy az ember lányának túl kell lépni önmagán (legalábbis az én életfilozófiám alapján).
Életem első turis élménye egyébként roppant fitalon volt. Kb. 6éves lehettem, amikor felkerekedtünk apám-anyám és mama társaságában át a hegyen az erdőn, hogy a szomszéd falu határában lévő - magtárolóból kalakított turkálóban körbenézzünk. Sosem vettünk rongyos ruhákat, sőt. Én voltam a legdivatosabb a környéken, mert senki nem jött velem szembe olyan ruhába, ami rajtam volt. 
Azóta ez túlfejlődött bennem. Ha van bármilyen mániám, az az olcsó ruha gyüjtés. Egyszerűen nem vagyok képes ellenállni egy zsák csinos ruhának, ha max. 1000ft-ot fizetek érte.