Amikor először megláttam a [ Histórián ] , hogy komment maraton lesz, nevettem egy jó nagyot, hogy na egy újabb esemény, amin én nem veszek részt. Láttam aztán, hogy ha valaki 30kommentet ír, akkor sorsolásba lehet, hogy nyer valamit. Noh ezen felbuzdultam, hogy akkor én harmincat fogok írni, és utána hagyom az egészet ahol van. 
 Így érkeztem meg valamikor jóval 15:00 után a Históriára a 30kommentes célkitűzésemmel, aztán elkezdtünk beszélgetni. Eleinte még számoltam a hsz-eimet szépen okosan, aztán olyan 20-nál abbahagytam, mert lett jobb dolgom is. Rájöttem, hogy ez egy n a g y o n jó buli, és pont fekszik nekem a sok-sok írás lehetőségével. 
 Az első téma amire megérkeztem az "Indul a Buli"-n kívül a "Én vagyok én, és ki vagy te?". Mindenki szépen bemutatkozott - még én is megerőltettem magam, ekkor Flosz "elkövette" a leghoszabb hozzászólást. Ő tényleg bemutatkozott nah, valóban 2 mondattal nem lehetne normális körülmények között. Mindenesetre ide az első hsz-t én írtam. Érdekesek voltak a bejegyzések - de szerintem az egész komment maratonon az összes az volt, és ugye mindet elolvastam, szóval.. olvasás-maraton is volt. 
 Utána jött a "Buli zene nélkül?" című téma, ami bevallom annyira azért nem fogott meg - de Figi szerzett egy jó kis zenét magának, amire rákattanhatott. Utána az "Ó, a napfény és a tenger!" téma következett, ami még szintén nem bizonyult az igazinak, ám ekkor már kezdtek kialakulni a barátkozási-szándékok. Sidny-t ekkor már bőven megkedveltem az előző topicokból. Szaffi és Danny is ekkor már a "szemem elé került". Ekkor már lavíroztunk a témákban, mert már az ennivalók is szóba kerültek. Aztán jött a "játék a városokkal", ahol szerintem kissé megkattantam, mert majdnem minden 2. városnév a végére már tőlem származott - méghozzá mély türelemmel a google térképről gyüjtve. Mindenesetre veszettül élveztem! A következő "Talpra diák, hí az iskola" témába szerintem sokan meglepődtek az én "eredményeimen", hogy pozitív avagy negatív irányba, az nyitott kérdés marad, de ekkorra már megszakítások nélkül folyt a beszélgetés. Az első napi "áttörést" a "Filmek éjszakája" téma hozta, ahol szerintem a legmesszebb kalandoztunk a végére a fő témától - mint bármelyik másik téma alatt. Szóval úgy esett, hogy hajnal 4-ig nyomtuk az ipart a topicban, a végére eljutva a világ keletkezéséig. Rettenetesen jó éjszaka volt, és megérte nem aludni! 
A másnap már részemről kissé zökkenősebben indult, mert mindössze 2órát sikerült aludnom. A "Reggeli agyzsibbasztó"-ból konkrétan ki is maradtam, de talán nem is baj. A következő "Terülj, terülj asztalkám" témában elszabadultak az ízindulatok, és konkrétan úgy éreztem, hogy éhen fogok halni, de a beszélgetés itt is nagyon élvezetes volt. A "Tűz,víz,repülő" témakörben megismerhettük, hogy ki mit sportol. - illetve mit nem ugye Watson? Az ez után következő "Folytasd a mondatot" téma viszont az egyik kedvencemmé vált az egész maraton alatt. Szerintem hatalmas ötlet volt, és bőven volt min nevetni. Az éjszakára tartogatott "Sorozatok minden mennyiségben" topic meghozta az előző napi színvonalat. Most a szellemjárásokig jutottunk el a végére - igaz nem is voltunk olyan sokáig fent, mert a csapat kidőlt (Én is!). A mai "Gportál ABC"-nek megint a végére értem ide, de azért tiszteletemet tudtam tenni 1-2 hozzászólás erejéig. A "Mi a hobbid" témakörbe pedig megintcsak igazán remekeltünk - itt megpróbáltam megírni a leghosszabb kommentet, de szerintem nem sikerült, Flosz a nyerő. Nah itt már mutatkoztak rajtam speciel a fáradtság jelei. A "Könyvmojok napja" téma zárta a komment maratont, igazán izléses választás a végére. Itt is azért hoztuk a színvonalat a fáradtságok és kimerültségek ellenére. 

Összegezve, nem bántam meg, hogy nem csak 30hsz erejéig maradtam, kivagyok, össze tudnék esni, de még ahhoz is fáradt vagyok - ám megérte. Remek emberekkel ismerkedhettem meg, jó beszélgetésekben vehettem részt, mindezt családi-barátias hangulatban, érdekes témákról beszélve. A következőn is biztosan részt fogok venni. 
Köszönöm História az élményt és a lehetőséget. 

Külön köszönet mindazoknak, akik nélkül ez csak 3 sima nap lett volna: 
Superuser, Figi, Flosz, Sidny, Narzenegger, Watson, Stevee, Szaffi, Bells, Viccadict, Danny, Rolii, TU, Larewen, Klauu99, Tamii36, Senussya

és bocs ha valaki kimaradt, de előfordulhat ilyen fáradtsági szint mellett.

Nem tűntem el, csupán részt veszek a História nagyszabású komment maratonján - nem mondom, hogy sikerrel, mert ez nem megállapítható. Szeretek amúgyis beszélgetni - nagyon is. 
De utána jelentkezem mindenképpen egy hosszabb élménybeszámolóval. 

Szóval ha már itthon vagyok, gondoltam megmutatom, hogy mitől olvadt be az én szívem amikor hazaértem :))) 

[ nagyobb méretekért kattints a képre ]

Hát igen. Megint útra keltem kicsit, és meglátogattam a régi vagy éppenséggel igazi otthonomat - már ha lehet annak mondani. 

 Most komolyan.. éreztétek már úgy, hogy nem vagytok sehol ezen a kerek világon otthon? Nem tudom milyen művelet ez, de ha Budapesten vagyok, akkor Pécs és Keszthely hiányzik, ha Pécsen, akkor Budapest és Keszthely, ha Keszthelyen, akkor meg Budapest és Pécs. Szóval értitek. Pedig ez rám nem jellemző. Egészen kicsi korom óta albérletről albérletre jártunk, belaktam a Dunántúlt is, de van valami séma, ami nekem hiányzik. Wass Albert örök érvényű könyvcíme jut erről mindig eszembe: Adjátok vissza a hegyeimet! 
 Ha nagyon szigorúan szeretném lebontani azt, hogy nekem egyes területeken mi hiányzik, akkor csak a zöld-területeket tudnám megemlíteni, és a hegyeket. Nekem kell... nekem okvetlenül kell, hogy maximum 10perc sétával ki tudjak jutni a civilizáció bonyolult világából. Meg vannak azért igényeim - nevezzük annak. 
 Hatalmas nagy vágyam, hogy Pesten is egy olyan otthonban élhessek, ahol van hova leülnöm. Nevetni fogsz, hogy milyen puritán vágyaim vannak, de egy olyan szobában, ahol 1fotel van, meg két ágy (egy francia, meg egy kiszanált), ott én nem lehetek otthon. Egyszerűen szükségem lenne egy helyre, ami az enyém, már ha ez érthető. Ezért érzem magam olyan veszettül nyomottan Budapesten. Egy szobában "leélni az életed" minden, csak nem buli. Főleg ha még nem is otthonos. De ott van a szerelmem, és ez egy döntő érv. Itt meg? Itt meg minden itt van, amit szeretek a szerelmemen (és a cicánkon kívül). Szóval most is hazajöttem, konkrétan 13kutya (9kiskutya, 4nagy); 8macska (2nagy 6kicsi), 5kecske közé, és érzem, hogy erre van szükségem. Falusi lány vagyok, a városban elepedek. 

 Egy másik történet, ez a barátság "fanfiction", amit épp Viccadict egyik bejegyzése hozott fel bennem. Mindig voltak barátaim, csak én a barátok mellett is roppantul magányos tudok lenni. Másrészt meg ilyen válogatós is vagyok, hogy akárkit nem "fogadok be" csak úgy. Az meg egy még másikabb történet, hogy képtelen vagyok igazán bízni valakiben. Vagyis talán képes lennék, csak senki nem dolgozott meg még érte (face-to-face), hogy így akarjam. Persze vannak kivételek, csak r.hadt messze, de akivel a magánéletem és a kétségeim meg tudnám(vagyis nem tudnám, hanem AKARNÁM) beszélni, nos, olyan nincs. Gyanítom nem is lesz. Szerintem túl bonyolultan vagyok összerakva egy ilyen egyszerű kapcsolathoz. 

Minden esetre most "egyikitthon" vagyok, még ma jelentkezek, mert hozok képeket :) 

Missy kérésére a chatbe szép kis hárítást írtam, ami igaz is, csakhogy ebben a percben jutott eszembe ez a rajz, aki pont tegnap született - vagyis még születik, mert messze nincs készen. 
Nem egy grafikai csoda, de története van. Ugyanis "Ő" volt képes egyedül tegnap annyira megnyugtatni, hogy ne vigyen el az agyvérzés. Konkrétan sétálás közben fejeztem be az aprólékos részei zömét - azt úgy képzeljétek el, hogy a legforgalmasabb időszakban a Keleti pályaudvar felé sétálva rajzolgattam, és nem mentem neki senkinek (!!!). 
Szóval ő ilyen kis "csedvás" szerelemgyerek :'D 

Egy kis rá és visszatekintés... 

Az utóbbi időkben rengeteg dolog hatással volt rám. Rám és a természetemre egyaránt, valahol elvesztettem magam, és igyekszem valahol meg is találni.
 Bizonyos szokásaimat nemhogy kiűztem az életemből, hanem azthiszem konkrétan el is tüntettem. Erre a tegnapi napon jöttem rá, amikor az idegességtől és a haragtól hajtva kimentem a közeli "zöldterületre", és amikor már kínomba megint rajzolni kezdtem, bevonzottam magam körül az embereket - akiket szeretek, és egyszerre gyűlölök, mert ilyen vagyok. Amikor egy anyuka barátságosan megkérdezte, hogy rajzolnék-e egy portrét róla és a gyerekeiről, elfelejtettem nemet mondani, tudva tudván, hogy nem tudok emberalakokat igazán rajzolni. Az eredmény azonban így is tetszett a hölgynek, és mikor megkapta tőlem a rajzot, adott egy 1000-rest mintegy "művészi támogatás" néven. Akkor még igazán nem is fogtam fel, hogy ez is egyfajta jel volt az univerzumtól. Egy jel, hogyha azt teszem, amire "hivatott vagyok", akkor jó dolgok sülnek ki belőle. 
 A második "jel" párom munkahelyi...nos...nevezzük gondnak...szóval a párom munkahelyi gondjai voltak. Munka az van, bőven is, több is mint kellene lennie, ebbe nem fogok részletesen belemenni, mert felesleges, de felhívta rá a figyelmem, hogy nem vagyok alkalmas a hétköznapi értelemben vett "munkásnak" lenni. Nekem nemcsak elveim vannak, hanem tömény gőgösségem is azthiszem, hogy csak úgy egy igába belehajtsam a fejem - sem aprópénzért, sem vagyonokért. 
 Szóval marad a "B" lehetőség, ami valahol mindigis "A" lehetőség volt: Követem az ösztöneimet. 

A mai nap mellesleg elég királyul indult. Szóval azon felül, hogy úgy keltem fel, mint akit most vettek elő a centrifugából, még időben oda is értem a G-Portál mozizására. Konkrétan annyira időben, hogy csak TU volt ott még, amikor megérkeztem. Az utóbbi időben egészen megkedveltem. Megvan a maga stílusa, amit vagy szeretni lehet, vagy utálni - véleményem szerint. Olyan megosztó ember ilyen téren, de szerintem pozitív. 
 Amit ugyanígy azthiszem elmondhatok a Tini Nindzsa Teknőcök filmről is. Egyrészt amíg végig nem néztem, szentül meg voltam győződve, hogy kivágott X óra lesz az életemből, de pozitívan csalódtam. A Transformers még mindig mély nyomokat hagyott bennem úgygondolom, azért "félek" ennyire az általam amúgy nem favorizált filmtémáktól mozis előadásban. 
 Aztán hazaértem, és csalódtam a világban. Vagyis konkrétan abban, hogy nem tudok főzni - mert már megfőztem tegnap. Pedig ma megint kedvem lett volna hozzá. Szóval úgydöntöttem, hogy kicsit itt vezetem le az energiáimat. Meg talán takarítok.. igen.. azthiszem az majd megoldás lesz az este magányosságát legyőzendő. 

Mára pedig zárom soraimat. Méghozzá egy kis "bölcsességgel"

Träume nicht dein Leben, sondern Lebe deine Träume!
Ne álmodd az életet, inkább éld az álmaid!