Nos a tegnapi kifakadásom óta semmi sem lett jobb. 
Kezdjük azzal, hogy a postom után nem sokkal felhívták páromat, hogy bocs, mégse 5re kell jönni, hanem 4re, de vasárnap nem tudni mikor váltunk le... Hát a mocskos --- CENSORED --- ....
Nah utána dühtől fűtve gondoltam, hogy iszok egy kávét. Szokásos zokni kombómba mentem a konyhába, erre ráléptem egy igen vaskos üvegszilánkra.... Az hagyján, hogy egy kisebb disznóvágásnyi vért hagytam hátra a placcon, de fájt is mint az állat. Nah nyomó kötés - nem kéne elvérezni - 20perc múlva már legalább nem véreztem. Bekötöttük, szét röhögtem a fejem a nyomoromon... Mert ugye ez azt jelenti, hogy felvágott lábbal kell közel 1hónapig mindent szinte megoldanom egyedül: Fűtés - kutya etetés - gyerek nevelés (főleg a fürdetés gázos).... 

 Nah éjjel álmomból felvert kislányom keserves sírása - éhes. Hát ugye én a Hero anyja megyek is, hogy csináljam neki a kaját. Nah az összképből a kótyagos fejemen csak az maradt ki, hogy sebesült vagyok, szóval teljes testtel rázuttyantam a lábamra.. Magas C hang megvolt - legalább nem a gyerek üvöltött jobban, hanem én - egyébként le is győztem, mert elhalgatott. 
 Rommá sérült testem elvonszoltam a konyhába csináltam kaját, aztán jött a felismerés vissza érve: Én képtelen vagyok a kislánnyal lefeküdni a földön lévő ágyunkba, az meg még kizártabb, hogy fel is álljak vele - 6kiló a szentem.... Szóval felébresztettem párom, ő segített, és meg is oldódott minden. 
 Utána azért imával a számon aludtam el, hogy reggelre jobb legyen. Ha-Ha-Ha... persze nem lett jobb. 

 Délután beszerelték hozzánk az új gáztűzhelyet. Kiderült, hogy a komoly gázszivárgás nem a régi tűzhely miatt volt, hanem mert a cső csapjánál szivárgott. Ezt a szerelő úgy ellenőrizte, hogy a csap mellett meggyujtotta az öngyujtóját - ezzel lángtengerbe borítva az egész csövet. Úgy elröhögtem magamba, hogyha most felgyujtja a konyhát, én bent égek, mert a röhögőgörcstől menekülni se tudnék. Már csak az hiányzott volna. 

 Miután párom elment - fél négykor - átmentem a szomszédba. Tudni illik a mi szomszéd házaspárunk mindkét tagja orvos - csak nyugdíjas. Nagyon szeretem őket. Olyan megnyugtatók. Nah a dokibácsi megvizsgálta a lábam, megnyugtatott, hogyha nem pihentetem, akkor nemhogy 1hét, de egy hónap múlva se fog meggyógyulni mert olyan rossz helyen van. Elmondtam neki, hogy az kissé bajossá vált abban a pillanatban, hogy párom munkahelyén így alakult a beosztás. Szegény öreg fogta a fejét... 
 Egyébként vagy kétszeresére dagadt a talp párnám, de mit tudnék tenni? Mindenesetre szivaccsal alátámasztottam minden irányból, hogy a súly ne a sebemre essen. Reménykedünk a legjobbakban :) (Optimistán a reménytelenségbe lol....)