Sziasztok! 

Az előző bejegyzésemben alkalmaztam azt az egyszerű dolgot, hogy elengedjem, ami fáj. Számomra a válságkezelés megannyi módja közül az a legbiztosabb, amikor kimondom/leírom, és így engedem el. Jelentem: Sikerült! Jobban érzem magam. 

Ennek hatására úgy döntöttem, hogy végig csinálom a 100 napos Boldogság Kihívást, itt a blogomon, és nem az ott megadott lehetőségek közül választva. Elismerem, hogy változtatnom kell, és mivel már a fájdalmak elengedésénél is a "kiírás" segített, így úgy döntöttem, hogy most is a szavak/képek erejét fogom felhasználni. A bal oldalon láthatjátok is, hogy aktuálisan melyik napnál tartok. 
Mivel szeretnék VALÓBAN boldog ember lenni, ezért saját döntésem alapján nem egy, hanem napi két dolgot emelek ki, ami boldoggá tett. Szóval ezentúl a blogbejegyzéseimen túl ennek is szentelek 1-1postot. 

01.: Új polc a sufniban

 Hirtelen felindulásból vettem meg potom 5ezerért használtan A-tól (akivel a virágboltban ismerkedtem meg decemberben némi közös munka által). 2x esett a fejemre az egész, mire össze bírtam rakni. 
Külön kiemelném, hogy büszke vagyok rá, mert az összekötő elemek csavarjai jelentősen nagyobbak voltak, de "alátét" gyanánt kitaláltam, hogy bazinagy anyacsavarokat raktam a csavarokra, és azokat fogattam meg a kisebbekkel. :) 

Végre megszűnt a KÁOSZ, és minden élelmiszeremnek megvan a megfelelő helye. Ami jól is jön, tekintve, hogy apáméktól rendre ha jönnek komoly élelmiszer segély szállítmányt kapok (rahedli tészta, cukor, liszt). Ez egyébként kedves tőle, de már van 15kiló lisztem, amit nem tudok mire használni :D 

02. A lányom "előadása" számomra

Mint mondtam, Heléna szeret "beszélgetni", főleg azthiszem, hogy nekem. Mármint, amint engem meglát, remeg keze-lába, rugdos összevissza, és látszik, hogy boldog. Ezt meg is örökítettem egy rövid videóval :)

0:25-nél a leghalálibb :D