Csak �lltam, �s n�ztem fel a m�lyfekete �gre, ahol megannyi csillag hunyorgott le r�m, mintegy k�rdezgetve hangtalanul mindarr�l, amire nem l�tezik el�ttem v�lasz. Mintha ver�f�nyes naps�t�sben �lltam volna. Lehunyt szemmel hagytam, hogy a csillagok k�kl� f�nye vessen �rny�kokat arcom apr� zugaira, nem f�lve att�l, hogy szapor�tj�k am�gyis szaporod� szepl�imet. A pillanat az eny�m volt. Helena kiss� �rtetlenkedve sim�tott v�gig a hasamon, r�g nem tapasztalt az anyj�t�l ilyen m�lys�ges nyugalmat. M�gis, amikor kinyitottam �jra a szemem, m�r nem csak a pupill�mon csillanhatott vissza az �ldott f�ny, hanem k�t k�sza k�nnycseppen is. Eszem �g�ban sem volt let�r�lni �ket, mint ahogy mindig teszem sz�gyenemben. Nem volt ki el�tt titkol�zzak, hiszen csak magam voltam, a csillagok f�nye alatt. 

Indulhatunk - induljunk.
 A k�nnycseppek t�tov�n engedtek a gravit�ci�nak, s �n v�gig tekintettem az elm�lt heteken, h�napokon �s �veken. Nem a saj�t szememmel, ami f�lig vak, hanem a csillagok tiszta f�nye k�r�l kering�, szinte csak nekem l�tez� entit�s szem�n �t.
Az �letem - csak romok m�g.
 L�tta a fokoz�d� anyagi neh�zs�geket, amibe fulladunk bele, a lelki kih�v�sokat, amiket a sok stressz okoz, a szervezetem apr� jeleit, amik figyelmeztetnek, hogy �gy nem sok van h�tra.
L�tta a m�g�ttem hagyott sz�tt�rt embereket, akik engem t�rtek sz�t el�tte darabokra. Mintha s�t�t szob�b�l l�pn�nk ki a napf�nyre. Krist�lyrobban�s. Szemk�pr�ztat�, megbabon�z�, �s r�miszt�. A val�s�g.
F�lek - csak a bolondok nem f�lnek. 
 Az entit�s k�pzelet�nkben a v�llamra tette a kez�t, �s kitess�kelt a k�sz�b�n t�lra. Mintha magam is bel�ptem volna az univerzum sz�d�t� magass�gaiba �s m�lys�geibe. Minden, �s egyszersmind a semmi vett k�r�l, pedig csak saj�t magamba l�ptem be. 
Ne engedj el - nem foglak soha.
 Szembesz�lltam a m�lttal a j�v��rt. Szembesz�lltam a hal�llal az �let�rt. Szembe sz�lltam a val�s�ggal az �lmok�rt. A kezemb�l sosem akart kiesni a kard, amit �vek akarata kov�csolt a forr�n izz� hit t�z�ben. A lelkem. Bele kov�csolta az akaratom, a szeretetem, minden szem�lyis�gem, a b�tors�gom, a dacom, �s az �letem lett a kataliz�tora. Kevert ac�l hajsz�lv�kony �llel, v�relvezet� bar�zd�kkal. Csendes n�mas�gban cs�p�g r�la m�g az utols� ellenfelem alvad� v�re. 
Nem t�rl�m le - a te d�nt�sed. 
 Izz� szemp�r t�lem nem messze. Haraggal n�z r�m, �s sz�nalommal. Teste m�r szinte az eny�szet�, de a szeme nem m�l� f�nye csak r�m vet�l. Tudom ki �. Tudom ki vagyok, s tudom mi�rt haragszik. Mert megfordult a fejemben a felad�s, ezzel megcs�folva �s elbagateliz�lva az � �ldozat�t.
Sz�rnyeteg vagyok? - n�z�pont k�rd�se. 
 F�lelem n�lk�l l�pek oda, �s r�ngatom le a b�kly�it. Szinte azonnal manifeszt�l�dik �s szerzi vissza minden r�gi f�ny�t �s sz�ps�g�t. Az izz� szemek dacosan �s vid�man m�rnek v�gig. Csak egy pillant�st vet a m�hemben ragyog� �j �s tiszta l�lekre, mint m�l� s�haj sim�t v�gig rajta a pillant�s, amire apr� �s h�l�s rezd�l�s a v�lasz. A tal�lkoz�s els� pillanata. 
Sz�rnyetegek vagyunk - azthiszem ez �gy helyes. 
 Mint moziv�sznon a m�sor t�nik fel any�m, aki egyed�l n�z szembe mindazzal, amit mag�nak koholt. V�dl�n �s haraggal n�z a vil�gba, �s gy�l�l mindenkit �s mindent, mert az �nhib�j�t nem tudja elismerni. V�lt a k�p. Ap�mat l�tom, akit �r�l a tudat, hogy mag�ra hagyta az els� l�ny�t a szenved�sben, mert a saj�t �rdekei �gy k�v�nt�k meg. A hamis bar�tok t�nnek fel a pillanat t�rt r�sz�ig, akik az�ta sem tal�lt�k meg azt, akire sz�m�thatn�nak. �letem p�r perces emberei, akik assziszt�ltak a szenved�sem mell�, �s most �k szenvednek hasonl�k�ppen seg�ts�g n�lk�l. Az exem t�nik fel a v�sznon, akit egyre szaporod� balesetek k�noznak, �s az anyagi neh�zs�gek t�pnek apr� darabokra a mag�ny d�monai k�z�tt. Kondul�s. �sszerezzenek. A kard kihullott a kezemb�l. 
Ennyire befoly�soltam mindent? - az eg�sz r�sze vagy. 
 Lehajolok a kard�rt, felveszem. Csillog �jra, mintha most kov�csolta volna �jra a lelkem. A sz�vemben sajn�lat t�mad fel. Sajn�lok mindenkit �s mindent. 
Csak magamat nem - nem is szorulsz sajn�latra. 
 V�ltozik a k�p. A sok mosoly, j�kedv �s nevet�s. P�rom arca, amikor alszik mellettem nyugalomban. Helena, ahogy harcol az ultrahang ellen. Az �llataim, akik m�g sosem voltak kiegyens�lyozottabbak, mint most. A nagyany�m, aki viszonylag egyre jobban van. Az �j csal�dom, akik befogadtak. A bar�tok, akik minden k�nban is mellettem �lltak. El�nt az er�, �s hagyom, hogy maga al� temessen, mint egy hull�ms�r. 
Mit tegyek? - L�legezz! 

 A k�t k�nnycsepp lehull az �llamr�l. Kif�jom a leveg�t, �s mintegy v�laszul felt�mad a sz�l. Az arcomba csap. A csillagok f�ny�t�l csillog a k�t kis nyom, ami a k�nnycseppek hagytak maguk ut�n, de a sz�l m�r fel is sz�r�tja �ket. Valahol a faluban becsap egy kertkaput a sz�l. B�nt�n has�tja v�gig a csendet. Helena vid�man rugdal�zni kezd, amit nem hagyhatok mosoly n�lk�l. V�gig sim�tok a hasamon, �s � odatolja mag�t. �rti kimondott szavak n�lk�l is, hogy minden rendben m�r. A bej�rati ajt� el�tt �llva m�g lopok egy pillanatot kett�nknek. Bentr�l kihallatszik az ajt� ny�l�sa. M�ly s�haj, s a pillanat tovasz�ll. 

Vigy�znom kell a p�romra tudod? - majd a l�nyoddal ketten vigy�ztok.